A fény ecsetén megvillan fénylő bőrünk
A vásznon most te meg én
Hozzám érsz, s minden sóhajból
Fest a szépség egy újabb részt
Míg testemmé válsz, odakint
Álommá válnak a dolgok most mind
Ha testemmé válsz
Nincs szó már elmondható
Mindentől távol, az érzékek mélyén
Hol minden nap kettőnkről szól
Csak szín és fény, szállsz még
Veled egy lélegzetben
Bár túl szép, túl más
Hunyd le a szemed, hogy lásd
Még, gyere még
Egyetlen érintéstől párát lehel az ég
S fátylat bont lent a félénk homály
Míg párnánkra olvad a hold
A vágyak nyomán fut a kéz
Testemhez nyúlsz mégis
Lelkemhez érsz, és nincs többé kép
Sem szó, mi elmondható
Mindentől távol, az érzékek mélyén
Hol minden nap kettőnkről szól
Csak szín és fény, szállsz még
Veled egy lélegzetben
Bár túl szép, túl más
Hunyd le a szemed, hogy lásd
No comments:
Post a Comment